Az elmúlt 15 évben több sportot is kipróbáltam, a dinamikus edzések szorosan a mindennapjaimhoz tartoztak, mégis megállás nélkül kerestem valamit, ami segít abban, hogy megtaláljam azt, amit akkor még csak egyensúlyként tudtam definiálni magamnak. A jógához gyerekkorom óta időszakosan mindig visszatértem, amit bár nagyon élveztem, mégis leginkább testmozgásként tekintettem rá.
Majd pár évvel ezelőtt egy stresszes munkanap után ellátogattam egy órára, ahol valami egészen másban volt részem, mint korábban. Megértettem, hogy a jóga sokkal többet tud adni, mint egy edzés vagy jóleső nyújtás. Ráébredtem, hogy egészen addig mindig a teljesítményen volt a fókuszom -ahogy az élet egyéb területein is-, nem figyeltem a testem jelzéseire, így nem is értettem őket. Valójában nem figyeltem magamra. Így leltem a jógában egy új eszközre a mélyebb kapcsolódás felé. Minden egyes gyakorlás után úgy éreztem, betöltöttem azt az űrt, ami korábban egyensúly címen volt kiadó.
A Mandalánál kétszer is elvégeztem az astanga tanfolyamot és az itt szerzett élményeken felbuzdulva jelentkeztem a Hatha oktatóképzésre, amit azóta is az egyik legjobb döntésemnek tartok. Hatalmas lendülettel, rengeteg inspirációval és szakmaisággal találkoztam, ami új alapokra helyezte a gyakorlásomat, és a képzés végéhez érve csak arra tudtam gondolni, hogy az itt szerzett tudást és tapasztalatokat legszívesebben megosztanám minden járókelővel.
HR-esként a munkámban gyakran más embereket támogattam, segítettem őket nehéz helyzetekben és mindig arra törekedtem, hogy legalább egy mosolyt az arcukra tudjak csalni. Célommá vált, hogy a jóga eszközeinek segítségével magamhoz is ilyen értő figyelemmel forduljak, és hogy az óráimon másoknak is lehetőséget teremtsek erre.
Hálás vagyok Áginak és a Mandalának, hogy az oktatói csapat részévé válhatok és mostantól együtt is gyakorolhatunk akár minden héten. 
Én már nagyon várom.