Közel tíz éve találkoztam először a jógával. Budapesten kezdtem el gyakorolni és az elmúlt évek során rengeteg oktatóval és irányzattal volt szerencsém megismerkedni. Azonnal magával ragadott az első találkozás, a jógastúdiók kellemes hangulata, a füstölők illata, az új hangok és légkör teljesen elvarázsolt. Olyan nyugalomra találtam, amire úgy gondolom, a mai világunkban mindenkinek igazán nagy szüksége van.
Míg eleinte csak könnyed mozgásformaként és meditatív kikapcsolódásként gondoltam a jógára, idővel megtaláltam benne a kihívást is, amikor elkezdtem a hatha gyakorlások mellett astanga órákra is járni. 2025-ben újévi fogadalomként elhatároztam, hogy minden héten megcsinálom az astanga első sorozatát. Ez az elhatározás rengeteget tanított a kitartásról, a törekvésről, a fejlődés korántsem lineáris természetéről és legfőképpen önmagamról. Az astanga gyakorlásnak köszönhetem azt is, hogy egy fantasztikus közösség részévé válhattam a debreceni Mandalában.
Így történt, hogy 2026 nyarán egy nap Ági megkérdezte, gondolkodtam-e már azon, hogy jógaoktató legyek. Ezzel egy régóta dédelgetett, titkos vágyamra tapintott rá. Az ösztönzésének köszönhetően nem sokat haboztam, és beiratkoztam a Mandala Gerincjóga-oktató képzésére. Az oktatóképzés során úgy éreztem, hogy egy újabb fontos mérföldkőhöz érkezett a saját jógautam.
Bár már sok mindent megtapasztaltam és tanultam az évek során, most még inkább érzem, mennyi felfedeznivaló, lehetőség és fejlődés vár még a matracon. Számomra a jóga egy folyamatos utazás, amelynek nemcsak a mozdulatok, hanem az önmagunkhoz vezető út is a része. Örömmel és kíváncsisággal tekintek az előttem álló útra, immár azzal a szándékkal is, hogy mindazt, amit eddig kaptam a jógától, másokkal is megoszthassam.
