Pataki János

A keleti filozófiák és kultúrák már gyerekkoromban is érdekeltek. Ezek fizikai szinten harcművészetek és küzdősportok formájában nyilvánultak meg, bár melegítések és nyújtások során - utólag realizálva - több ászanát is használtam már korábban. Egyéb sportokat is űztem folyamatosan, majd a természetes gyógymódokkal való ismerkedésem során vált nyilvánvalóvá, hogy behatóbban kell a jógát és annak alapjait is tanulmányoznom. Egy ideig csak húztam-halasztottam a dolgot, mert ez a terület akkoriban még túl komplexnek tűnt számomra.

Aztán rászántam egy (természetesen a lakhelyemhez legközelebb eső) kezdő hatha csoport látogatására magam, ami nagyon kellemes élmény volt. Rávilágított, hogy a jóga energetikai és fizikai átmozgatás szempontból is jóval másabb és hasznosabb sok egyéb mozgásformánál, bár a nagyon kezdő részek - bevallom őszintén - néha untattak.

Az astangáról egy akkor már jó ideje gyakorló kedves ismerősöm mesélt, többek között, hogy intenzív és fel kell ám kötni hozzá a nadrágszíjat, épp ezért nagyon felcsigázott. Nem mertem ’csakúgy’ elmenni órára, de lelkesen figyeltem a minitanfolyamokat, és az első adandó alkalommal már ott is feszengtem a matracon. Itt már kezdtem megízlelni a vákuumot, ami többek szerint is jellemzi ezt az irányzatot, és végül be is szippantott a kezdeti heti 1-2 alkalom után. A fix sorozat hatékonyabb elmélyülést, a manuális segítségekre helyezett hangsúly pedig jóval áthatóbb fejlődést tesz lehetővé számomra.

Az oktatóképzést a Mandala központban a saját gyakorlásom elmélyítése végett kezdtem el, bár korábban is előfordult, hogy segítgettem akinek tudtam. Ezt manapság is valami hasonlónak fogom fel, egy közös eseménynek a tanulás és az önmegismerés néhol tükörsima, néhol pedig göröngyökkel teli útjain.