A szomszéd szőnyegről: Berni

Emlékszem Berni első jógaórájára még a Dahliában. Amikor először jött hozzám, az egyik legpuhább, legnyugisabb órámat választotta. Valamiért az volt az érzésem, hogy nem fog neki tetszeni, óra közben folyton az járt a fejemben, hogy ez neki túl lassú, biztos, hogy soha többet nem látom!

Aztán újra bejelentkezett stresszoldó jógára, elkezdett rendszeresen járni, én pedig gyakran megjegyeztem, hogy mellesleg nagyon jók a dinamikus órák is! 🙂 A megjegyzéseimnek nem volt sok hatása, úgyhogy később már konkrétan könyörögtem, hogy próbálja már ki az astangát is. Végül kipróbálta és maradt is astangi.


Hogyan találkoztál a jógával?

A jóga és én 1,5 évvel ezelőttig nem is ismertük egymást. Ha nem lök a jóga felé az élet, akkor még most sem jógáznék. Aztán „rákényszerített” a lumbágó, és ennek kapcsán gyógytornász javasolta, hogy nem ártana nyújtani megrövidült izmaimat, és erősíteni az ülőmunka során eltunyult hátizmaimat. Számomra nagy felismerés volt, hogy ennyi mozgás mellett ez hogy lehet? Elég tudatos vagyok, ezért megfogadtam a tanácsot, és ellátogattam életem első jógaórájára, stresszoldó jógára, ami borzasztóan lassúnak tűnt az aktivitásigényemhez képest.

Ha megkérdezte volna valaki, hogy eljössz-e jógázni vagy elolvasol egy spirituális, jógafilozófiával kapcsolatos könyvet, akkor a spirituális vonal nyert volna. Mivel nem kérdezte senki… így el kellett mennem jógázni.
A fizikai gyakorlás hatására (mert akkor még azt gondoltam, hogy csak a testem gyakorolja a jógát) elkezdett mélyebben érdekelni, hogy mi volt régen a jóga, kik gyakorolták, és hogyan gyógyít a jóga, így kezdtem el könyveket olvasgatni ebben a témában, és minél többet olvasok, annál több kérdés merül fel, és amit tudok az pedig egyre kevesebb.

Könnyen ment a gyakorlás már a kezdetekben is?

Megnéznék egy előtte/utána fotósorozatot magamról… 🙂 Úgy emlékszem, előrehajlásban a lábujjamba talán meg tudtam kapaszkodni nagy nehézségek árán, és természetesen húztam is magam előre. Lefelé néző kutyapózban reszketett a karom, erre határozottan emlékszem.
Fizikailag kihívásokkal találkoztam, szenvedtem kicsit és nézegettem az órát, hogy mennyi van még hátra a gyakorlásból. Persze napokig éreztem jótékony hatását a gyakorlásnak, ami arra sarkallt, hogy legalább heti egyszer elmenjek a Dahliába. 1–2 hónap után elkezdtél győzködni, hogy menjek el astangázni, mert láttad, hogy a dinamikusabb körökkel jól haladok. Vagy azt láttad, hogy nézegetem az órát… astangán erre nincs idő! 🙂

És végül sikerült is meggyőzni. 🙂

Igen, elkezdtem astangázni, és a heti egy jógaóra emelkedett 2-re, 3-ra… Rövid idő után már csak jógáztam, és közben az elme is lecsendesedett. 🙂 Próbáltam utánozni az ászanákat, és mikor már megvoltak azok a felismerések, hogy: aah tényleg most ez jön, akkor nagyon elkezdtem a légzésre koncentrálni, hogy ne veszítsem el óra közben az uddzsáji légzést. Ez egyszerűnek tűnik, de nem volt az. Nem tudtam az ászanára és a légzésre is figyelni egyszerre, végül fontosabbnak tartottam a légzést, ezért erre fókuszálva haladtam a gyakorlással tovább, és összeállt szépen. Utána a bandhákat próbáltam tudatosan használni ugráshoz, emeléshez… Aztán kettes sorozat…

Na hát azt imádom az astangában, hogy megizzaszt, nem figyelhetek másra csak a pillanatra, mert különben szétesik az ászana, a gyakorlás. Annyi kihívás van benne, még ha szemmel láthatóan mindig ugyanazt is csinálom.

Astangán kívül ellátogatsz más órákra is?

Pár hónapja heti egyszer-kétszer eltévedek hathára is, az első két órát kimondottan nem élveztem lassúsága miatt. De hamar megtaláltam a lassúságban rejlő erőt. Nekem az a kihívás a hathában, hogy nincs uddzsáji légzés, ez nekem nehezebbé teszi a gyakorlást, emiatt máshogyan fejleszt, mint az astanga, és szeretem az órák változatosságát, a hosszan kitartott ászanákat.

Miért jelentkeztél az oktatóképzésre?

Nem is tudom, annyira nem volt emögött sok racionalitás. Elkezdtem könyveket olvasni Iyengartól és Pattabhi astanga könyvét is befejeztem, és gyakoroltam és egyre erősebb lettem, fejlődtem. Inkább egy felismerés volt, hogy ha nekem ilyen sokat segített, akkor ennek jó lenne a mélyére nézni. Mintha egy magától értetődő, következő lépcsőfok lett volna a gerincjóga oktatóképzés. Nem voltam biztos benne, hogy akarok majd oktatni, de mikor eltelt 2 hónap a vizsga után és elővettem ajegyzeteim, akkor azt éreztem, hogy ezt nem akarom elveszteni. Megkérdeztelek, hogy egy órácskát tarthatok-e és köszönöm, hogy nyitott voltál rá.

Az oktatóképzésen tanultak hatására jobban tudok figyelni a saját gyakorlásomra, a testem jelzéseire, elfogadóbbá váltam a testi korlátaimmal szemben, mert megértettem, hogy mi mivel függ össze, hogyan fejleszthető egy izom, vagy hogyan nyújtható.

Tervezed, hogy folytatod a képzést?

Egy ideje gondolkodom, hogy a következő lépcsőfok mi legyen, de majd biztos, tudni fogom, ha odaérek. Érdekel a nőijóga, a haladó gerincjóga, a gyerekjóga. Ugyanakkor a hatha jóga egy kihagyhatatlan lépcsőfok.

Az astanga, annak ellenére, hogy a szívem csücske, valahogy nem sarkall arra, hogy oktatóképzésre jelentkezzem. Valószínű, hogy még nem tartok ott, vagy nem is fogok… majd kiderül. A saját astanga gyakorlásomban viszont nagyon motivált vagyok. Visszagondolva a kezdetekre rengeteget fejlődtem, és nagyon jó érzés megtapasztalni azt, hogy mire vagyok képes.

Milyen érzés volt először kiállni az oktatói szőnyegre?

Nagyon izgultam az első órák előtt. Közben elmúlik vagy átalakul… nem is tudom. Mindig készülök órákra, aztán előfordul, hogy óra közben változtatok, ha úgy érzem, hogy túl sok lesz, vagy éppen túl könnyű lenne. Amikor elkezdtem péntekenként gerincjógát tartani emlékszem, hogy már kedden összeraktam az órát, hogy még otthon is legyen időm elgyakorolni röviden, nehogy kifussak az időből, vagy rövid legyen, vagy ki ne hagyjak valamit, vagy le ne blokkoljak, vagy valami előre nem látható katasztrófa ne történjen. De lassan elfogadom, hogy néha bal helyett jobbat mondok, és már csak csütörtökön gondolok a pénteki órámra. 🙂

Még nagyon kevés a rutinom, de a sok saját gyakorlásnak hála és a mindig máshogyan felépített óráknak köszönhetően, nagyon sok gyakorlatot kipróbáltam, összhangot találtam bennük, összefűzési lehetőséget. Én nagyon köszönöm annak, aki időt, energiát áldoz, hogy velem gerincjógázzon pénteken 6 órától, főleg, hogy egyre melegebb van és egyre csábítóbbak a munkautáni programok. 🙂

Van kedvenc ászanád?

Nincs kedvencem. Az erőgyakorlatokkal szeretek időt tölteni illetve a különböző vinyászákkal, amikre a technikai tudás mellett valahogy rá kell érezni és idővel egyszer csak „megvan”, és utána mindig sikerül. De, hogy mondjak valami konkrétumot is, például: a varjú és onnan hátraugrás csaturangába, csakrászana, lótuszból hátraugrás, előre-hátra ugrás emeléssel. Ezeken még kellene finomítani, hogy puhábban érkezzek és hosszan repüljek. Jelenleg a páva is elérhetetlenek tűnik, de 1–2 másodpercre már voltam páva pózban. 🙂 Idővel ez is sikerül.

A legnagyobb kihívást jelentő ászana?

Legtöbbször a napüdvözlet, mert akkor még hideg a testem, még gondolatok is beúsznak, mert nincs annyira kedvem elkezdeni a gyakorlást… ez pont olyan, mint a futásnál: csak el kell kezdenem és meg is szűnik minden más.

Azt hiszem, hogy itt állja meg a helyét az én fejenállásom, ami ½ éves projekt, és nem is a félelem miatt tartott ilyen sokáig… nem nagyon találtam meg fordítva testem, a testtudatom cserben hagyott sokáig. És még mindig nem tökéletes! 🙂 Valószínű, hogy az alkarállás és kézenállás is nagy menet lesz… de valahogy a fordított pózok annyira nem is vonzanak. Most álom póz számomra a csodás látványt nyújtó, de igen összetett visvamitrasana. Csak egyszer próbáltam, de összecsuklottam.

Egyébként minden erős hátrahajlás fizikailag kihívást jelent, korábban még a kobra és sáskapóz is megviselt, de mára ezekben nem szenvedek. A kurmászanát, főleg a szupta kurmászanát hosszú hónapokig mellőztem volna, még lélegezni se tudtam benne nyugodtan. Annyi változás van, hogy lélegezni tudok benne és nem szenvedek.

Kivel készüljön a kövi interjú?

Karányi Edóval, mert nagyon érdekel, hogy Ő hogyan vált lelkes jógázóvá. Mivel minden órát szívesen látogat, ezért érdekel, hogy milyen típusú gyakorlás és melyik óra a kedvence?

berni-all-bicaj

Vélemény, hozzászólás?