A szomszéd szőnyegről: Évi

Tavaly nyáron írt egy üzenetet Kata, hogy hoz néhány új lányt magával dinamikus jógára. Emlékszem, felvetettem, hogy nézzenek meg először egy lassabb órát, nehogy ez túl sok legyen és megijedjenek. Akkor Kata gyorsan megnyugtatott, hogy nagyon erősek és izmosak, „tudod, sziklamászók”, és őket mindenképp ez a stílus érdekli. Évi volt az egyik közülük, akiről kiderült, hogy már gyerekkorában is gyakorolt, később pedig otthon próbálta felépíteni agni jóga- és astanga gyakorlását.

Végül az astangánál maradt, visszajárt hozzám gyakorolni, majd Budapesten elvégezte a Mandala hatha jógaoktató képzését. Szeptember óta heti két kezdő órát is tart nálunk, és közben részt vett Manju Jois astanga oktatóképzésén is. Úgy tűnik, lassan indíthatunk egy vasárnapi mysore-t is! 😉

Köszönöm Évi szüleinek, hogy „tomboló kamasz” lányukat annak idején jógázni küldték és nem egy bentlakásos iskolába. 🙂


Miért kezdtél el jógázni?

evi-labujjMindig is érdekeltek a spirituális, lelki dolgok, de talán magamtól soha nem jutott volna eszembe, hogy elmenjek egy jógaórára.
14–15 évesen tomboló kamasz voltam, amitől szüleim besokalltak és úgy döntöttek, elküldenek jógázni, hogy valamivel lenyugtassam magam. Pár alkalomra elmentem, és ez pont elég volt ahhoz, hogy felkeltse mélyebb szinten is az érdeklődésemet a jóga iránt.

Mi keltette fel az érdeklődésedet igazán? Az ászanázás vagy inkább a jóga filozófiája foglalkoztatott kezdetben?

Miután elmentem az első alkalmakra mindenféle tudás és előítélet nélkül, éreztem, hogy ez többről szól mint puszta testmozgás. Gyógytornára is elmehettem volna akár, az is lassú, az is megnyugtathatott volna. Kellemes füstölő illat várt egy tiszta, rendezett teremben, a végén teával kínáltak, az oktató kedves, segítőkész volt. Szóval az egésznek volt egy olyan hangulata, amit máshol nem igazán kap meg az ember. Ezen tapasztalatok alapján pedig sosem különítettem el, hogy ászanázás vagy filozófia, nekem ez mindig is komplexen jelentette a jógát. Az ászanákat egyszerűen csodálom, imádom lehetetlen pozíciókba csavarni magam. A filozófia pedig olyan titkokat rejteget, amelyek nagyon hasznosak személyiségünk fejlesztése szempontjából, viszont a kultúránkban nem jelenik meg a mindennapi tudatosság szintjén.

Akkor ha jól sejtem, számodra az astanga sem csak egy dinamikus testedzés erősítő- és nyújtógyakorlatokkal 🙂

Neem, egyáltalán. Mivel egy kötött sorozatról van szó, folyamatosan figyelni kell és jelen lenni. A gondolatok reggeltől estig folyamatosan csaponganak a fejemben, nagyon nehezen kötöm le magam, mindig belekezdek egyszerre több dologba. Erre pedig nagyon jó tanító az astanga, ott nincs mese: légzés, bandha, dristi és maga a testhelyzet – ezek mellett nem lehet még azon gondolkozni, hogy mi volt reggel, mi lesz holnap, mit felejtettem el. Megtanít az önkontrollra, megtanít koncentrálni, megtanít türelmesnek lenni.

A másik oldal pedig, ha az első sorozatról beszélünk, akkor a yoga chikitsát én úgy értelmezem, ahogy van: jógaterápia. Teljes mértékben hiszek abban, hogy ha figyelek a testemre, a visszajelzéseire, és ennek megfelelően végzem a gyakorlást, akkor minden egyes ászana kifejti adott területen a jótékony hatását. És jó érzés, megnyugtató ezt tudni, hogy semmi más nem kell magamon -és egy kis akaraterőn :)- kívül ahhoz, hogy egészséges maradjak.

Már hatha oktatóként vezetsz egy ideje kezdő órákat a Mandalában, de nemrég elvégezted Manju Jois astanga oktatóképzését is. Mesélj, milyen volt? Változtatott a szemléleteden, esetleg megerősített az eddigiekben?

Volt változtatás, illetve megerősítés rész is. Ezentúl nyugodt szívvel iszom kávét! 😀 Többször is hasonlatként hozta fel Manju a kávé példáját. Ha az ember elkezd jógázni, és kicsit jobban belemerül az elméletbe, egy csomó szabályba ütközhet. Heti hat nap gyakorlás, nincs hús, alkohol, kávé, cigi, minden nap korán reggel kell gyakorolni, stb. Ezek tulajdonképpen javaslatok, amelyek megkönnyítik a gyakorlást és gyorsítják a fejlődést, de ha nem tudjuk tartani ezeket, nem szabad bűntudatot éreznünk, mert ezzel pont az ellenkezőjét érjük el. Sokan belefeszülnek ebbe és ostorozzák magukat, ha éppen kihagytak pár gyakorlást vagy véletlenül megkívánták a kávét. Ezen a téren kaptam megerősítést.

Mandala megnyitó
Mandala megnyitó

A szemléletemen alakítani inkább Pápa Gyöngyvérnek sikerült, akinek ezért nagyon hálás vagyok. A képzés második reggelén a mysore gyakorláson a kettes sorozattal próbálkoztam, viszont a szervezetem nem igazán volt ráhangolódva. Gyöngyvér sokat segített, viszont körülbelül a gyakorlás közepén azt mondta, hogy kezdjem el a levezetést. És akkor elkezdett duruzsolni az egóm: „Dehát én végig tudok menni rajta, miazhogy?!”– még megpróbáltam a következő ászanát, de közben éreztem, hogy ezzel már tényleg csak túlfeszítem magam, és nagyon is igaza van. Nekem ebből az volt az egyik tanulság, hogy ha egy jó oktató kezeiben vagy, akkor érdemes megfogadni a tanácsait, hiszen rendelkezik annyi tapasztalattal, hogy lássa, mi a jó neked. A másik pedig, hogy a gyakorlás ne egy versenyről szóljon, hogy „de igenis, mostmaradéktalanul végig kell csinálnom mindent, mert máskor is végig tudom! Mit fognak szólni mások?” – Nem. Önmagunknak, önmagunkért.

Milyen érzés jógaórát tartani? 🙂

Kihívás! Nagyon sok mindenre kell odafigyelni. De ami szerintem a legfontosabb, ha egy oktató többnyire önmagával rendben van, és ha a saját gyakorlása önmagáról szól, akkor nem lehet igazán gond. Jó érzés megosztani másokkal azt, amiről tudod, hogy jó. 🙂

A jóga mellett van egy másik szenvedélyed is 🙂 Mesélj kicsit a sziklamászásról! Az előző interjú végén Bara tette föl a kérdést: hogyan lett sziklamászásból jóga?

Bara kérdésére is válaszolva: tulajdonképpen a jógából lett sziklamászás és nem fordítva. 🙂 Mindig is nyitott voltam mindenféle újdonságra, azonban az első jógás élményeim után kissé talán elfogult lettem, és inkább csak az olyan sportágak felé nyitottam, amelyek egységként kezelik a testet. Egy barátnőm invitált be az első mászásra és megtetszett. Tulajdonképpen az is felfogható egy jógaként. Figyelned kell mit fogsz, mit lépsz, és végig figyelned kell a légzésre, máskülönben lepottyansz 😀 Igazából mióta ismét intenzíven jógázom, sikerült felülmúlni a mászós szenvedélyemet. De a két mozgásforma tökéletesen megfér egymás mellett: a jóga adja a koncentrációt és a hajlékonyságot a falra, a mászás pedig az erőt a jógához. Igazából, ha nem másztam volna, lehet az erőgyakorlatok nem lennének a kedvenceim 😀

evi3

Van kedvenc ászanád?

Hú, nagyon sok! 😀 Imádom a kartámaszos, illetve erőgyakorlatokat, ezek közül az egyik nagy kedvencem a bakászana, a varjúpóz. A másik nagy kedvenc csoportom a fejenállások, imádok kísérletezni velük!

A legnagyobb kihívást jelentő ászana?

Szupta kurmászana, szétu bandászana és az alkarállásos gyakorlatok. Illetve a hátra vinyászázás, amivel még nagyon küszködök. De pont ezek, amik motiválnak, itt mindig van hová fejlődni!

Kivel készüljön a következő interjú?

Úri Katával, kíváncsi vagyok, hogy örökmozgó létére hogyan köteleződött el a jóga mellett?

evi-galamb

// A fotókat Balogh Róbert készítette //

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.