Mielőtt jógázni kezdtem, elég sokféle mozgásformát kipróbáltam és megszerettem. Gyakran elhatározom, hogy újra a mindennapjaim részévé teszem például az úszást, a futást, a teniszt vagy a spinninget. Aztán be kell látnom, hogy egyszerűen nem fér bele minden, így a legtöbb ezek közül csak alkalmanként bukkan elő. A jóga viszont úgy tűnik, nem áll be ebbe a sorba az elmúlt pár évben, hanem valamiért stabilan jelen van az életemben. Persze vannak kevésbé intenzív időszakok is, de mindig ott van. Szerencsére.
Talán az lehet az oka ennek, hogy már az első alkalom után éreztem, mennyire jó hatással van rám mentálisan a gyakorlás. Annyira beszippantott, hogy az óra végére teljesen elillant a sok kavargó gondolat. Mintha egy másik világba léptem volna. Nagyon rövid időn belül (hamarabb, mint eddig más sportoknál) pozitív fizikai változásokat is tapasztaltam. Azt hiszem, ennyi elég is volt nekem, hogy hosszútávra tegyem le a voksomat a rendszeres gyakorlás mellett.
A Mandalában ismerkedtem meg mélyebben a jógával, és itt vágtam bele a hatha jóga oktatóképzésbe 2016-ban. Ez nagyon sokat adott a gyakorlásomhoz, megtanultam rendszerben látni ezt a mozgásformát, és így már önállóan is könnyebben tudtam jógázni. Szerencsére volt alkalmam órákat is tartani néhány helyen, és rájöttem, mennyire élvezem ezt is. Egy másfajta pluszt ad. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen lehet - és kell is - közelíteni a jóga felé, hiszen a testi adottságok és a korábban felépített mozgásminták miatt nem mindenkinél ugyanazok a gyakorlatok, módszerek a hatékonyak. Az oktatás segít felfedezni más utakat és irányokat, ráadásul rengeteg pozitív élményt ad, hogy segíthetek másoknak is elérni azt a kellemes állapotot, amit a gyakorlás után érezhet az ember.
A hatha jóga mellett hamar megismerkedtem a kötött gyakorlatsoros astangával is, és még most sem tudnám egyértelműen megválaszolni a kérdést, hogy melyiket is szeretem jobban. Talán nem is kell választani.